Tipegő vers


Egyszer talán, öreg leszek.
Nem sietek, csak tipegek.
Unokámnak rétest sütök
Utána meg kicsücsülök

Házunk elé egy kis padra.
Oda várom unokámat.
Hogyha megjön a rosszcsont.
Orcájára csókot nyomok.

Hogyha öreg mégsem leszek,
Mert korábban el kell mennem,
Ezt a verset már megírtam,
Adjátok kis unokámnak!

Rétest pedig Ti süssetek,
A rosszcsontot szeressétek.
Ha nem ülök  a kispadon,
Azért rám is gondoljatok.


Ezek is érdekelhetik: