Ősz
Hűvös már az esti szél,
Vándormadár útra kél.
A zöld levél megsárgul.
Nagyot koppan, földre hull.
Must csordogál a pincében.
Elárvult a szőlő tőke.
Pár madár még szőlőt szemez,
Mit a tőkén felejtettek.
Száraz már a tengeri szár.
Jön a kombájn, learatják.
Ürge, pocok nagyon boldog.
Sok a szem, mi elszóródott.
Rövidülnek a nappalok,
És a hajnal deres, fagyos.
Ezüst színt ölt a zöld mező,
Semmi kétség itt jár az ősz.
Kicsi veréb szárnyát rázza,
Tollára fagyott a pára.
Templom tornya ködbe vész el,
Harangoznak a misére.
Poros úton pár öreg
Esti imára siet.
Elmúlt nyárról beszélgetnek.
A közelgő téltől félnek.
Igen, kedves Melinda, még az Augusztus előttünk van.
Jó lenne, ha már nem lenne ilyen forró, mint a julius.
Azért is tettem föl őszi versikém, hátha kicsit lehűtöm
ezt a forróságot.
Szép estét
M.
Azért még itt az Augusztus…..!
Melinda