Találkoztam a vakonddal
+1
Nagy meleg volt azon nyáron.
A talaj felforrósodott.
A kis vakond megszomjazott,
A föld alól előmászott.
Földön feküdt, lihegett.
Nagy bajban van, éreztem.
Mit is tegyek, gondolkodtam.
Vízet vittem egy kis tálban.
Ami történt elképedtem,
A kis vakond inni kezdett.
Úgy röfögött, mint kismalac,
Tetszett neki, simogattam.
Jaj, mily sokszor haragudtam,
Veteményem ha kiturta.
Sosem láttam, csak a nyomát,
Mikor láttam, nagyon csodás
Élményben volt részem nekem.
Ezt a mesét el sem hiszed.
Pedig igaz, miről írtam,
Találkoztam a vakonddal.
Találkoztam, s megitattam.
Jobban lett a kicsi vakond.
Egy turásba visszamászott.
Ott várta őt kis hazája,
Sötétségben kis családja.
“Ami történt elképedtem,
A kis vakond inni kezdett.
Úgy röfögött, mint kismalac,
Tetszett neki, simogattam.
Jaj, mily sokszor haragudtam,
Veteményem ha kiturta.
Sosem láttam, csak a nyomát,
Mikor láttam, nagyon csodás”
De aranyos történet!
De cukorfalat!
Ezt még nem is olvastam Marika néni kedves!
Melinda
Köszönöm, hogy elolvastad. Amin elcsodálkoztam, mert
korábban nem láttam ilyen közelről vakondot, hogy a
föld alatt él, és mégis milyen tiszta, fényes a bundája.
Cuki kis állat.
Üdv: M.
Boldog lett a vége, ez nagyon pozitív.