Két csillag
Két csillag volt fenn az égen.
Mind a kettő nagyon fényes.
Az egyikük földre hullot,
Az a másik most is ragyog.
Az egyiket megcsodálják.
A másikat sosem bánták,
Hogy idelent hamuvá lett.
Hogy idelent feledve lett.
Az, amelyik most is ragyog,
Ritkán boldog, mert magányos.
A hamut a szél széthordta.
Érzései sosem voltak.
