Régi, híres prímás

Pákozdon született,
Sok szép nőt szeretett.
Ki viszontszerette,
Nótája rabja lett.

Alig múlt ötéves,
Mikor már érezte:
Zenésznek született.
Volt egy hegedűje,
Ölelte, becézte.

Hogy az megszólaljon,
Hozzá vonót lopott.
Hegedű megszólalt,
Szíve nagyot dobbant.

Hegedült, muzsikált.
Hallgatták, csodálták.
De mint az megírva,
Irigye is akadt.

Muzsikuscsaládból
Társat is választott,
Kit később elhagyott.
Járta az országot,
Később a világot.

Párizsig eljutott.
Hercegné, szépasszony
Csodálta a prímást,
Szép, magyar muzsikát.

A férjét elhagyta.
Prímásnak lett rabja.
Sok pénzt elmulattak,
Útjaik elváltak.

Ezután úgy tudni,
Eljut Amerikáig.
Ott halt, vagy Pákozdon,
Ma már nem tudható.

Egy finom sütemény
Őrzi az emlékét.
Neve Rigó Jancsi.
Meg kell azt kóstolni.

Ízleled, kóstolod.
Hegedűhúrokon
Felcsendül egy dallam.
Meghallod, bárhol vagy,
Bárhol a világban.

2004. óta szülőfalujában, Pákozdon születésnapja környékén megemlékeznek Róla.