Ne szidjatok… /Többünkről./

Ne szidjatok… /Többünkről./

+2

“Ne szidjatok soha engem”.

Az életet megszenvedtem.

Sok embernek segítettem,

És amikor nem kellettem

Félredobtak, elfeledtek.

 

Nem sírtam, nem dícsekedtem,

Úgy fogadtam az életet,

Ahogy rám mérte azt a sors.

Kis örömet, sok bánatot.

 

“Ne szidjatok soha engem.”
Napom is már lemenőben.

Áldást kérek majd tirátok,

Míg odafönn pislákolok.

 

Nem leszek én fényes csillag.

Vannak köztük halványabbak.

Ő közöttük leszek én is.

Nem fogok ott sem ragyogni.

/Idézet magyar nótából való./

Ezek is érdekelhetik:

4 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyike! Mi, én köszönöm, hogy ismét itt vagy.
    Szép szavaidat köszönöm, mit versikémnél hagytál.
    Majd elpislákolunk odafenn, de Neked még hosszú itteni
    életet kívánok.
    Szeretettel: M.

  2. SzHGy szerint:

    Kedves Mariám, szomorú, de szép versed megérintett, tudván miről is írsz.
    Remélem, ha el is jön az a bizonyos időnk ott találkozunk,
    nekem is elég a halvény csillag ha lehetek egynek a lakója.
    Nagyon köszönöm drága Mariám, hogy olvashattam, hogy megint itt lehetek.
    Köszönöm, köszönöm, köszönöm !
    Bár már jó ideje nem nagyon járok, csak néha néha tudok
    be bejelentkezni egy-egy verses csoportokba, netes közösségben.
    De itt most is olyan családias. Sok sok szívet küldök de csak így tudok a gépről. 🙂

  3. Mikor régebben a blogra föltettem, többen írták, hasonlóképpen
    jártak. Mikor lebetegedtek, vagy már nem tudtak segíteni, elkerülték
    őket. Régi nyavalygásom, sokaké.
    Ölellek: M.

  4. Melinda szerint:

    Nagyon szomorúak a sorai Marika néni drága!

    Melinda

Vélemény, hozzászólás?