Éjszaka
+2
Éjszaka csendje borul a tájra.
Rikolt egy madár, kis párját várja.
Jer, kicsi párom, puha a fészek.
Oly szép az élet, ha velem ébredsz.
Rikolt még egyet, elhallgat mára.
Nem jön a párja, hiába várja.
Felnéz az égre, messze száll csendben.
Szél fújja széjjel a puha fészket.
Több mérföld után a vándor megáll.
Feltörte lábát a kocsipedál.
Fejét fáradtan kormányra hajtja.
Menne, indulna, várja családja.
Hargitán fenn a fák azt suttogják:
Favágó alszik már, ezt az éjszakát
Álmodjuk szépre, pihen a fejsze.
Csendes az utca, cipősark koppan.
A Hold ma sápadt, felhő takarja.
Nem mutat utat, hogy hazataláljak.
Drága Gyöngyike! Köszönöm szépen. Én is minden szépet, jót,
jó egészséget kívánok.
Legyen szép estéd, jó éjt. Ti is vigyázzatok Magatokra.
Ölelésem.
Mari
Drága Máriám gyönyörű szerzeményedhez szívből Gratulálok. Nagyon jó és szép, mint az álom melyben megszépül sokszor minden. Mikor álomra hajtja fejét minden. Köszönöm, hogy olvashattam.
Minden jót, jó egészséget kívánok. Vigyázz magadra.
Gyöngyi
Kedves János és Miklós! Mindkettőtöknek köszönöm.
M,
harmonikus az éjszaka minden egyé lényegül gyönyörű álomban s a favágó kezéből is kiesett a balta, egyelőre mindent az egyensúly ral, gratulálok szeretettel
Megrendítő vers Marika,sok kimondatlan drámát rejtenek a sorok, nagyon tetszett ölellek szeretettel János