Népies formában

Szép szivárvány körbefonja az eget.
A lehulló csillagokat ne keresd.
Semmivé lett mind a kettő, bár szép volt.
Kerestelek égen, földön, mindenhol.

Kósza felhők kergetőznek az égen.
Ne hidd azt, hogy egyiket is eléred.
Messze vannak, igen messze, higgy nekem.
Várd a jövőt, a tegnapot felejtsd el.

Kerek a Hold, nagyon fényes odafenn,
De egy este, ha felnézel az égre
Az a Hold  már nem kerek és nem fényes.
Úgy elfogy, mint az életünk idelenn.

Piros rózsa nyílott ki a kertemben.
Leszakítnám, de a szívem fáj érte.
Pedig tudom, lehull annak a szirma.
Én magam is mellé rogyok a porba.

Rózsaszirom takarjon majd engemet.
Én utánam senki könnyet ne ejtsen.
Eltűnök, mint a szivárvány az égről.
Árva csillag leszek talán odafönn.

(Évkönyvben megjelent)