A kiskutya és a házőrzés

Nagyon boldog a kiskutya,
A házőrzést most tanulja.
Amit meglát, megugatja.
Így neveli édesanyja:
Maradj csendben, kicsi fiam.
Hogyha mindig hangos vagy,
Senki sem vesz komolyan,
Amikor majd nagy a baj.
Éjszaka jár a betörő,
Akkor jön el a mi időnk.
Szót fogad a kiskutya,
Elalszik az árnyékban.
Követi a mamája.
Egy idegen közeledik,
Bejáratig merészkedik.
A kiskutya felriad,
Mindjárt látja, nagy a baj.
Gondolkodik, hezitál,
Nem látja a megoldást.
Nincs éjszaka, nappal van,
Ugatnom most nem szabad.
A riasztót megnyomom,
Abból talán nem lesz gond.
A betörő elszalad,
A nagykutya kifakad:
De buta vagy, kisfiam,
A gazdi most megtudja,
Aludtunk a fa alatt.
Megdicséri a riasztót,
Mi nem kapunk velős csontot.
Gondolkodik a kiskutya,
Nincs türelme a mamának,
Hogy az őrzést megtanítsa.
Körbeszalad az udvarban,
Fát s a bokrot megugatja,
Ölbe veszi a mamája,
Türelemmel tanítgatja
A házőrzés tudományra.
Őrizz nappal és éjjel,
Legyél mindig hűséges.
A holddal ne feleselj,
Szomszéd cicát ne kergesd,
Kikaparja a szemed.
Ne haragudj a postásra,
Mert ő hozza a nyugdíjat
A gazdánknak.
Szót fogad a kiskutya?
Majd a postás megmondja.