Kis pulik története
Három kedves puli kutya
Elindultak vándor útra.
Mert gazdájuk oly fukar volt,
Sosem kaptak velős csontot.
Úgy vágyták a símogatást.
Kaptak helyette dorgálást.
Mentek, mentek, mendegéltek,
Elfáradtak, megpihentek.
Szomjas, fáradt volt mindhárom.
Megláttak egy birkapásztort.
Terelgette a juhokat.
Azok szanaszét szaladtak.
Ezt tétlenül nem nézhették.
A juhokat beterelték
A karámba, s elindultak
Hogy folytassák az útjukat.
Egyet füttyentett a pásztor,
Majd hozzájuk eképpen szólt:
Leszek én a jó gazdátok.
Kaptok tőlem velőscsontot.
Azóta a kicsi pulik
A juhokat terelgetik.
Kapnak érte jó vacsorát,
Szerető szót, simogatást.
Köszönöm kedves Melinda. Talán nincs is olyan állatka, akiről
ne írtam volna.
Kellemes estét.
M.
Ez igen! Nagyon aranyos és kedves történet,drága Marika néni!
Melinda
Köszönöm szépen ittjártad. Több kutyafajtáról is írtam versikét.
Szeretem az állatokat, madarakat, minden élőlényt. Most van
egy vörösbegyünk, még megfogni nem engedi magát, de nagyon
közel jön hozzánk, tündéri.
Írtam emailt, majd légyszíves elolvasni.
Üdv: M.
a szomszédba lakott egy Patkos néni – ő foglalkozott pulikkal, még németorszgba is vittek pulikat valami versenyre, aztán megöregedett, s eltűntek a pulik. Szerettem volna kérni egyet tőle, de nem sikerült. egyébként sokat mesélt ezekről az okos állatokról, nekem ezért is tetszik a versed, valóban a puli csodálatos kutya, Agy írod a “Szerető szót, simogatást.” nagyon igénylik, de meg is érdemli, üdv szeretettel