Kacsa kaland
Három pelyhes kiskacsa
Poros úton ballagnak.
Megállnak egy kis tónál
Hogy szomjukat eloltsák.
Az egyikük megbotlik
Hopp…, a vízbe beesik.
Kapálódzik, kiabál.
Kint a kettő hezitál.
Ha testvérünk megfullad,
Mit mondunk a mamának?
Beugornak mind ketten,
Lubickolnak, ijedten.
A víz színén lebegnek.
Egyre bátrabbak lesznek.
Alábuknak, és majd fel.
Tetszik nekik, módfelett.
Napestig így úszkálnak,
Majd kimásznak a partra.
Aggódó mamájuknak
Mesélik kalandjukat.
A mamájuk mosolyog.
Elárul egy nagy titkot.
“Fenn tart titeket a toll.
Ne féljetek, a kacsa
Nem fullad vízbe soha.
Kimegyünk a tóra holnap.
Megnézzük a vadkacsákat.
Kint születnek a nádasban,
Vízben töltik napjaikat.”
Köszönöm kedves Melinda! Ez gyerekkori emlék. Nagy hordó víz
volt az udvarunkban aratás után. Ha esetleg kigyulladna az asztagba
rakott gabona, legyen. A hugommal beletettük a kiskacsákat, csodálkoztunk,
hogy nem fulladtak bele.
M.
Nagyszerű! Ó de nagyon aranyos történet Marika néni kedves!
A csöpségeknek ajánlom!
Melinda