Nem tudom…


“Nem tudom az életemet
Hol rontottam én el.”
Gyógyítgatom bús szívemet
Egy új verssel, szép zenével.

Míg a tollam ki nem szárad,
Amíg dalolnak madarak,
Azok dalát meg is hallom,
Gondolataim átadom.

Ha bántottak,  nem hallottam.
Felálltam, ha elgáncsoltak.
Mindig adtam haladékot
A bántónak, alázónak.
Nagy hiba volt, most már tudom.

Minden rosszat egy ládába
Beletettem, gyűjtögettem.

Felpattant a ládafedél.
Sok rossz emlék mind nevetgélt.
Hogyha mindig félreállsz,
Rajtad nevet a világ
Így mondták.

Kellemetlen, irigy embert
És hogyha sok van belőle
Túlharsogni nem lehet.

Magamból is kivetkeztem,
Hogy néhányat legyőzhessek,
Most rontottam végleg el
Napjaimat, életem.


You may also like...

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A sütik információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.