Anna meséje


Ma rendhagyó módon elbeszélést írtam.


Anna hátrasimítja ősz haját. Kiballag a teraszra, a kerti székbe kispárnát tesz, a nap felé fordul.
Jólesik a kis napsütés. Mellé ül a szék karfájára kedvenc kis madarainak egyike. A rigó a fa tetejéről dalolász neki. Ha meglátja, hogy kint üldögél, megjelenik.
Mint mindig, ma is a régi emlékek között “keresgél” fáradt agya. Eszébe jut  az a szegény szomszéd, aki egy présházban lakott, 3 gyermekével, nagy szegénységben.  Azt a  présházat is egy gazdagabb ember adta át nekik.
Egyszer kipattant ennek a szegény embernek a fáradt fejéből, ha learatja az árpát, vet a földbe csemege kukoricát. Közel van a Balaton, eladja vendéglősöknek, akik főtt kukoricaként majd árusítják. Persze, még erre a szegény emberre is elkezdtek irigykedni. Mindenki drukkolt neki, hogy ne sikerüljön, már csak azért sem, mert nem nekik jutott ez eszükbe.  Az irigység igen romboló tud lenni.  Olyan szárazság következett be az időjárásban, emberünk kukoricája nem növesztett csöveket. Mit volt tenni, kaszálgatta, lovát etette vele, meg hagyta megszáradni egy részét, azzal fütöttek télen.  Ha valakire sokan irigykednek, -még olyanok is, akiken mindig segített- nem lehet csodálkozni, ha csak kudarc éri. De az ilyen ember próbál meg a sok kudarc után is valahogy talpra állni.  Nehezen sikerül, de próbálkozik újra és újra.  Arra a kevés emberre gondol szeretettel, aki talán sikerének drukkolt. Kár, hogy ezek számát egyik kezén is meg tudja számolni. De rájuk Isten áldását kéri.  A többieket lesajnálja. 


Ezek is érdekelhetik:

3 hozzászólás

  1. tatabanyaimikiba szerint:
    +1

    isten az irigységet bűnnek nevezi miért is kell irigykedni abból senkinek haszna nem lesz csakis kára, gratulálok tanulságos mese

  2. Köszönöm ittjártad.
    Kellemes, hűvösebb napot kívánok.
    M.

  3. Melinda szerint:

    Hű…! Nagyon jó, tetszik!

    Melinda

Vélemény, hozzászólás?