Alföldi hírös betyárról

Szép csaplárné viselt gondot rája.
Nála talált puha, vetett ágyra.
Fáradt lovát este megitatta.
Neki száraz bort töltött kupába.

Az asszonyság ívó ajtajában.
Lódobogást izgatottan várja.

Sötét az éj, pislákol a Hold ma.
Nem egy lovas, három pandúr vágtat.
A pult mögött csaplárné mosogat.
Kérdésekre válaszol unottan:

Rég nem járt a betyár a csárdában.
Hogy őt várta, váltig tagadja azt.
Három kupa bort tesz az asztalra.
Pandúrokat nyájasan kínálja.

Kihörpintik boraikat gyorsan.
Rózsa Sándor nyomát ütik bottal.
Így telnek a pusztán az éjszakák.
Üldözik a félelmetes betyárt.

Puszta népe mégsem retteg tőle.
A szegénytől semmit el nem venne.
Postakocsit, gazdag embert dézsmál.
Bújtatja őt mocsár és Holdvilág.

Ha nem nyomja vállát a szegénység.
Jó emberként említhetnénk nevét.
Harcolt ő a magyar szabadságért,
Aztán mégis a tömlöcbe lökték.

Rózsa Sándor legenda lett mára.
A csárda sem áll már a pusztában.