Tiszánál /kitalált történet/
Jött egy levél, rövid levél, azt írtad:
“Jöjj el Hozzám, Tisza-parti falumba.”
Nézzem meg a szőke Tiszát.
Ilyen szépet sosem láttál,
így írtad.
Csendes volt a nyári este,
Mikor hozzád megérkeztem.
Úgy láttam a két szemedben
Öröm van. Az érkezésem
már vártad.
Este volt a Tisza-partján, nyugalom.
Hold sugarát táncra kérték a habok.
Azt súgtad a fülembe, hogy boldog vagy.
Azt súgtad, hogy engem soha el nem hagysz.
Szép a Tisza, szőke habját
Csókolgatja a Holdsugár.
Azt súgja az álmodozó szíveknek:
A Tisza parti szerelem örök lesz.
De sok szépet megírtak a Tiszáról.
El sem hiszed, amig egyszer nem látod.
Hogyha ott vagy, azt kívánod szüntelen:
El ne múljon, soha vége ne legyen .
E gyönyörü estének.
A Hold később elfárad.
Reggel lesz és megvirrad.
Egész más a Tisza is.
Nyugtalan és hullámzik.
Elillan a száz varázs, mi fogva tart.
Elindul a fényes Nap az útjára.
Szikrát szór a víz tükrére, elvakít.
Nem bánja, hogy megzavarja álmaid.
Mikor majd egy szép emlék, sok év után
Megpihenni helyet kér, -hogy ne fázzál-
Száz sugarát szórja rád, s te nem bánod,
Hogy megzavarta akkor, régen szép álmod.