Igaz mese a kis őzről
Egyszer egy kis őzike
Házak közé betévedt.
Befogadta egy család
Etették és itatták.
Lett az utca kedvence.
Mindenki őt szerette.
Nem vágyott már onnan el,
Boldog volt az őzike.
Arra járt a rend őre.
Meglátta a kis őzet.
Törvényt ültek, elvitték,
Az erdőbe kitették.
A vadont nem szokta meg.
Ázott-fázott, didergett.
Szegényke nem értette,
Ha senkinek nem vétett
Szigorú szemű ember
Mért jött érte egy reggel?
Neki már a szabadság
Büntetés volt, nem áldás.
Nagy pelyhekben hullt a hó.
Hiányzott a meleg ól.
A családhoz visszatért.
Idegentől ma is fél.
