Születésnapomra

Hetvenkedni támadt kedvem.
Hét évtized van mögöttem.
Megpihenni térek csendben,
Mint öreg hajó a tengeren,
Mely horgonyt vet partközelben.
Szél ringatja, parthoz csapja,
Nyikorog az öreg deszka.
Nem indul már hosszú útra,
A nagy vízet mind bejárta.
Előttem az asztalomon
Gyertya lobog, magam vagyok.
Táncot jár a fény és árnyék,
Rám-talált egy régi emlék.
Míg időzök, múltam nézem,
A kis gyertyám tövig ég el.
Figyelmeztet: az idő jár,
Hetven után gyorsan elszáll.
Hetven után ajándék már,
Minden perc és minden óra.
Fel kell szállni a hajóra.
Kivisz engem a tengerre.
Nem kérek rá returjegyet.

(Évkönyvben megjelent versem.)