Születésnapomra
Hetvenkedni támadt kedvem.
Hét évtized van mögöttem.
Megpihenni térek csendben,
Mint öreg hajó a tengeren,
Mely horgonyt vet partközelben.
Szél ringatja, parthoz csapja,
Nyikorog az öreg deszka.
Nem indul már hosszú útra,
A nagy vízet mind bejárta.
Előttem az asztalomon
Gyertya lobog, magam vagyok.
Táncot jár a fény és árnyék,
Rám-talált egy régi emlék.
Míg időzök, múltam nézem,
A kis gyertyám tövig ég el.
Figyelmeztet: az idő jár,
Hetven után gyorsan elszáll.
Hetven után ajándék már,
Minden perc és minden óra.
Fel kell szállni a hajóra.
Kivisz engem a tengerre.
Nem kérek rá returjegyet.
(Évkönyvben megjelent versem.)
Drága Marika! Kívánom, hogy a Tökéletes Gondviselő Édesapa és a Dicsőséges Krisztus óvják, vigyázzák még lelkedet, amíg csak az lehetséges! A test szimbolikus halálát ildomos ünnepelni, amikor lélekben újjászülethetett. Az a valódi születés. Remek találó, témajelölő és frappáns a cím, de a tartalom is gazdag és magával ragadó.
Bizony, aki megéri ezt a kort, annak már főleg ajándék minden egyes esztendő, de valójában az embernek amúgy is kegyelmi grátisz nem csak minden év, amit élhet, hanem minden pillanat. Annyira törékeny az emberi élet, hogy valóban olyan, mint a fűszál, ahogyan megíratott. Ma még hajladozik, később talán el is szárad. Mint a füst, ami még gomolyog, a másik pillanatban már el is oszlott. Mindannyian az Ő kegyelmükből élhetünk, doboghat még a szívünk, lélegezhetünk, úgy, hogy senki sem érdemli azt meg érdemei szerint. De Ők ennyire szeretnek és ennyire irgalmasak, késedelmesek a haragra, az ítéletre. Mindenki addig él idelent, amíg azt engedik neki, amíg szükséges, aztán majd fogadja a hívást, és a földi életét, porhüvelyét senki sem tarthatja meg. Igen, ha eljön a pillanat, az már visszafordíthatatlan, azaz vissza onnan már nem lehet térni; az egy egyirányú út, de ha valaki Hozzájuk kiáltott még életében, beengedte Őket lelkének ajtaján, ha Velük takart lélekbe, akkor végre megtérhet a lélek igaz honába. A tér és idő nélküli végtelen, egészséggel teli jelenlét tökéletessége, azaz a Mennyek országa. De addig is, amíg még tart az ember élete, és kegyelemből még élhet, addig bármit is tesz, azt az Ő dicsőségükre tegye, ahogyan azt megírták, elmondták. Mer ha valaki így cselekszik, akkor ne sajnálja, hogy itt hagyja ezt a világot, sőt: örömködjön!
Hitet és kitartást kívánok Bennük!
Üdv.
Tamás
Drága Melinda, azóta már újabb 6 is eltelt.
Csak most jutott el az itteni közlésig.
Ölelésem: Mari m.
Gratulálok Marika néni 70- évhez, a vers nagyon megható!
Melinda