Szárny nélkül repülni

Elsőként egy versemet  tettem ide föl. Verdi életéről szóló hét részes filmet néztem meg a You Tube-on.

Kor és élethű  film, szép opera részletekkel.  Verdi szegény családból született, mint sok tehetség. Egy módosabb kereskedő bízott tehetségében, anyagilag támogatta, szinte belésúlykolta, hogy a tehetség kötelez. Mire elismerték tehetségét, nagyon rögös utat járt meg.

Itt gondolkodtam el: Nem tudom, ha a sorskönyvébe belelátott volna, választotta volna-e ezt az életet, ami a sikerig elvezetett.

Szárny nélkül repülni

Megszületsz, sorskönyved nem adják kezedbe.

Lapok mit rejtenek, később sem ismered.

Tán meg sem értenéd. A rózsa tövisét

Szorítni mered még. Jövőt látsz, és remélsz.

Utadon a rózsák, szirmukat hullatják.

Megtorpansz, meg-megállsz, majd tovább visz a láb.

Rád mérte azt a sors: Ne legyél átlagos!

Nincs ki utat tapos. Élnéd az átlagos

Egyszerű életed. Tehetség kötelez.

Mindkét zsebed üres, gúnyosan felnevetsz.

Fel-felszállsz, visszahullsz, nincs jelen, csak a múlt.

Mikor már alkonyul, talán jobbra fordul

Sorsod, s Te legyintesz. Lehajtod a fejed,

Átadod a helyed, kik utánad jönnek.

Szárny nélkül repülni, az élet mért tanít?

Szegénység béklyóit erővel lerázni

Csak akkor tudhatod, Ha a sok zárt ajtó

Kinyílik előtted.