“Nem zörög a haraszt,

Ha a szél nem fújja.”

Lehet a szél szellő volt csak

Hajlítgatott konok gíz-gazt.

Ráérősen hozzáadtak.

Sokadikhoz mire elért

Észlelte ő nagy viharként.

Vihart is felduzzasztotta.

Akiről szólt, meghallotta.

Gondolkodott, visszavágjon…?

Ám arról már régen tudott:
Kellemetlen, gyenge ember

Nagyobb szelet csap körötte.

Zörögjön hát az az avar,

Önteni kell rá olajat!
Legyen füstje, jó nagy lángja,

A fájó könny majd eloltja.

Egy gondolat bánt most engem:
Visszaszóltam, miért tettem?
Bár a láda régen telve

Bántással és egyebekkel,

Ha a régit kicserélem:

Ezen újak belefértek

volna.

Esedezem bocsánatért,

Égő harasztnak lángjáért.