Jégmadár, tolladra

Ritkán süt rá a Nap.

Antrarktisz hidege

Rabul ejtett téged.

Rideg a te hazád,

Innen el mégse vágysz?
Fekete a frakkod

Benne sosem táncolsz.

Csoszogva toporogsz,

Hideg széllel dacolsz.

Egyetlen tojásod

Lerakod lábához

Hűséges férjednek.

Keltse ki, őrizze

gyermeked.

Addig te útra kelsz.

Túl a jéghegyeken

Tengerben sok a hal.

Megtöltöd gyomrodat.

Visszatérsz, akkor már

Társad és fiókád

Éhesen várnak rád.

Érzik a hal szagát,

Boldog a kis család.

Átteszi kedvesed

Lábadra gyermeked.

Tovább már te neveld,

Te gondozd, te féltsed.

Hű társad útra kel. 

Indul tengerhez.

Ő hoz majd hasában

Halat a családnak.

Veszélyes, hosszú út.

Amelyen elindul.

Ki otthon maradott,

Nagy viharral dacol.

Szorosan, egymáshoz

Bújik, meg ne fagyjon.

Kedves, kis madárka

Hazádhoz hű maradsz.

Elvágyni tán kivánsz,

De sorsod mérte rád.

Hazád, bár rideg,

Itt élned, halnod kell.

/Életükről szóló szép film nyomán./