Késnek ma a vonatok

Naptól izzó síneken
Kattognak a kerekek.
Robog, suhan a vonat,
Repíti a sok utast.

Masiniszta ki-kinéz,
Szép az idő, kék az ég.
Műszerfalat megnézi,
A szemafort szemléli.

Minden rendben, nyugtázza,
Hazaszáll pár gondolat.
Mai napot letudom,
Elviszem a családom

Fagyizni és moziba.
Focizunk a fiammal.
Egy-két napot pihenek,
Fáradt vagyok, úgy érzem.

Kinéz ismét, előre.
Jaj, Istenem, nem lehet!
Ember van a síneken.
Befogott már minden fék,
Szikrázik a fémkerék.

Csúszik, csúszik a mozdony.
Legyen benned irgalom!
Állj meg végre, állj meg már,
Állj meg végre…! Késő már.

Könnycsepp és a verejték
Összefolyik, törölné,
De csapkod és üti, vágja
Az elnémult műszerfalat.

Egy életből mi maradt?
A hírekben pár mondat:
Hogy az egyik vonalon
Késnek ma a vonatok.