Elkésnek-e betűink?

Ha a költő lelke sír
Papírt keres, verset ír.
Nem karcol a tolla most.
Nem zúdít Rád bánatot.

Nem a szirom hullását,
A világnak száz baját
Veti ekkor papírra.
A sorai dalolnak.

Ne higgyél a költőnek,
Hogyha boldog a szíve:
Bánatodat megérzi.
Szomorúak versei.

Ő látja meg, hogy szenvedsz.
Nincsen munkád, kenyered.
Azt is, hogy nincs otthonod.
Melengetné a padot,
Fagyos, hideg alkonyon.

Van, hogy a toll kiszárad,
Billentyűzet elfárad.
Ám a költő mégis ír,
Mert a szíve, lelke sír.

Ne ródd neki soha fel.
Ha betűi elkéstek.
A tavasznak illatát,
Ősszel hozza el Hozzád.

A hervadó szépséged
Ő írja meg legszebben.
Mosolyogva adja át.
E gyönyörű vallomást.