Elkésnek-e betűink?
+2
Ha a költő lelke sír
Papírt keres, verset ír.
Nem karcol a tolla most.
Nem zúdít Rád bánatot.
Nem a szirom hullását,
A világnak száz baját
Veti ekkor papírra.
A sorai dalolnak.
Ne higgyél a költőnek,
Hogyha boldog a szíve:
Bánatodat megérzi.
Szomorúak versei.
Ő látja meg, hogy szenvedsz.
Nincsen munkád, kenyered.
Azt is, hogy nincs otthonod.
Melengetné a padot,
Fagyos, hideg alkonyon.
Van, hogy a toll kiszárad,
Billentyűzet elfárad.
Ám a költő mégis ír,
Mert a szíve, lelke sír.
Ne ródd neki soha fel.
Ha betűi elkéstek.
A tavasznak illatát,
Ősszel hozza el Hozzád.
A hervadó szépséged
Ő írja meg legszebben.
Mosolyogva adja át.
E gyönyörű vallomást.
Drága Editke! Köszönöm szépen az olvasást, itt hagyott kedves szavaidat.
Ölelésem: Mária
Köszönöm szépen kedves János! Igen, így igaz, nagyon jól
mondja az amerikai, “a lovat elvezetheted a folyóhoz, de hogy igyon is, arra nem tudod kényszeríteni.-
Sajnos kevesen olvasnak ma verseket, pedig én mindig úgy gondoltam, sokszor egy
négysoros vers elmond annyit, mint egy több száz oldalas regény. Persze, azért a
regényolvasást sem volna szabad nélkülözni.
Üdvözlettel: Mária
Drága Marikám! nagyon szép alkotás, nagyon tetszett! Köszönöm, hogy olvashattam. Áldott szép hetet kívánok neked! Szeretettel Edit
Ez is nagyon érdekes vers Marika,szinte az elozonek a folytatása.Csak szólni tudunk tenni nem,ahogy az amerikai mondja,a lovat elvezetheted a folyohoz,de hogy igyon is arra nem tudod kényszeríteni,hát ez van,hiába jartatja rojtosra a költő a száját ha a félelem uralkodik a sziveken, tetszett a versed ölellek szeretettel János