Csacsibánat
Árok partján csacsi legel
.Nagy bánatát így mondja el:
“Iá, iá, de szenvedek!
Mért van fejem ha nincs eszem?
Eszem volna, megérteném
Száraz kórót mért rágok én?
Itt a zöld fű, nem szeretem,
Szamártövis a kenyerem.”
Ó, te kedves kicsi csacsi,
Sose bánkódj, hogy eszed nincs.
Akinek van, nem használja,
Hogyha mégis, hamar bánja.
Rágjál tövist, ha szereted.
Tőled senki nem veszi el.
Akinek étke a kenyér,
Megszenvedi annak ízét.
Neked mondom, ne sajnáld azt,
Hogy egy buta kis szamár vagy.
Az ember, ki két lábon jár
Esze is van…? és ez talány
Mért ostoba, mért oly szamár?
