VAKONLÁTÓ

+1



Vakon járok
vakmerően,
egészen a vakablakig,
kinézek a vaksötétbe,
kíváncsian a vakvilágba,
ébrednek-e fények még
végre valahára?

Sötétbe nézek,
nem látlak Téged
vaksi szemeimben
hiú remények,
tévelygő vakság,
várt végítélet.

Vakon a temető
merengő szerető,
vakvilág feledő
nevető temető.

Repceszín víg mező
illata tekergő,
vakembert vezető,
bús baját felejtő.

Vadvirág mézelő,
méheknek legelő,
vakvezető kutyának
hajdanában-danában,
csont után eredő.

Az éjszaka hajnalodó hüvösében
néha elkurjantja magát,
egy vakonlátó svihák,
kerítsd Setét,
ergye utánna.

S ugrik a társ,
akár egy fekete madár,
bogárszemű vakmadár,
ösztönei után.

Lehunyta két szemét a két szemét
vakvarjúcska, s a vakegér,
ott vakoskodnak még
a sötét föld mélyén
a sok vakondokok.

Vizet dajkál ringatva
ölében a kék patak,
megvéd kuksi békát,
szemtelen halakat.

Hozzám már nem jár követség,
véd és dacszövetség,
mióta vaksi vagyok,
elkerül a vakanygyal,
és az Arkanygyal,
pláne a védőangyal.

Örök társam az öregség,
megvédem magamtól
magam magamat,
hogy vakságomban
magamra maradhassak.


2021. OKTÓBER 20.

VAK VENDEL, NEVEM NAPJÁN


Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Kedves Mária, csak a vak szócska különböző variációit próbáltam versbe foglalni. vendi

  2. Kedves Vendel! Gondolatiságában is remek versed -még szomorúságában is- tetszéssel
    olvastam.
    Minden jót kívánok.
    Mária

Vélemény, hozzászólás?