Szívet tépő magány

+1



Egyszerűen félek a
magány gondolatától.
Teljesen egyedül maradni
maga a pokol.
Még a csendet is hallom.
Igazán nyomasztó,
mikor az óra ketyegése
hangosabb, mint maga az élet.
Nincs senki más,
aki elrepítene a táncparkettre
s pörögni – pörögni,
míg a lábam el nem fárad.
karjába kapna
imádott társam,
s kivinne a friss éjszakába.
Leülnénk a fenyő tövébe,
előttünk kis patak szinte
zenélve csobog.

De sajnos a magány nem
ilyen egyszerű, mint a gondolat
amely szabadon szárnyal.
Sok csatát kell
vívnom magammal,
egyet nem szabad elfelejtenem: szeretni mindörökre.
Rettegek, hogy egyszer
egyedül maradok.
Hisz az idő véges.
S az is itt hagy,
akit nagyon szeretek,
az édesanyám.
S akkor a magány súlya ezerszer
nagyobb lesz.
Mert nem lesz senki,
aki azt mondja, ne félj,
egyszer boldog leszel.
Félek az ismeretlentől
ami még hátra van.
S nem tudhatom,
fogja-e valaki majd a kezem.



2012. december 2.

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Texan szerint:
    +1

    Drága Heni,versedet olvasva nem könnyű csak úgy lenni hm.hm.minden szó fájdalmas és azok a legfajdalmasabbak amiket kimondása nélkül hall az ember.Draga a boldogság nem kívülről érkezik az emberhez,hanem belülről.Kedves,a belső világunkat kell olyannak alakítani amilyen külső világot akarunk magunknak,minden belülről indul.A boldogság másik neve ” belső béke” ehhez kell eljutni mindenkinek.Versed nagyszerű érzelemdús írás, ölellek szeretettel János

  2. Drága Heni! Megkönnyeztem szívet tépő magányod.Még fiatal vagy,
    reménykedjél Rád talál a társas élet. Megértéssel, szeretettel
    olvastam szomorú, szép soraid.
    M.

Vélemény, hozzászólás?