Sorskönyvem (sorskönyvünk…?)


Mikor megszületünk
Könyvet nyitnak nekünk.
Be van abba írva
Minden ember sorsa.

Sorskönyvemet néha
Átlapoztam volna.
Mit hoz még az élet,
Mit szán még énnékem.

Nyílott nekem rózsa
Hideg télben, fagyban,
Vagy a forró nyárban.
      Mikor
Hamar lehullt szirma.

Adott a sors egy kézzel.
Visszavette kettővel.
Utaztam vonaton.
Száguldott, robogott.

Kinyílttak az ajtók.
Álltam a peronon.
Átszálltam másikra,
Nem vitt el sehova.

Életem alkonyán
Pihenni vágytam már.
Könyvemet lapozták.
Reptettek szél szárnyán.

Sorsomnak kiskönyvét
Darabokra tépném.
Bele se lapoznék
Szél szárnyán reptetném.



(2008.)

Ezek is érdekelhetik: