Jött egy levél, rövid levél, azt írtad:

“Jöjj el Hozzám, Tisza-parti falumba.”
Nézzem meg a szőke Tiszát.

Ilyen szépet sosem láttál,

így írtad.

Csendes volt a nyári este,

Mikor hozzád megérkeztem.

Úgy láttam a két szemedben

Öröm van. Az érkezésem

már vártad.

Este volt a Tisza-partján, nyugalom.

Hold sugarát táncra kérték a habok.

Azt súgtad a fülembe, hogy boldog vagy.

Azt súgtad, hogy engem soha el nem hagysz.

Szép a Tisza, szőke habját

Csókolgatja a Holdsugár.

Azt súgja az álmodozó szíveknek:
A Tisza parti szerelem örök lesz.

De sok szépet megírtak a Tiszáról.

El sem hiszed, amig egyszer nem látod.

Hogyha ott vagy, azt kívánod szüntelen:

El ne múljon, soha vége ne legyen .

E gyönyörü estének.

A Hold később elfárad.

Reggel lesz és megvirrad.

Egész más a Tisza is.

Nyugtalan és hullámzik.

Elillan a száz varázs, mi fogva tart.

Elindul a fényes Nap az útjára.

Szikrát szór a víz tükrére, elvakít.

Nem bánja, hogy megzavarja álmaid.

Mikor majd egy szép emlék, sok év után

Megpihenni helyet kér, -hogy ne fázzál-

Száz sugarát szórja rád, s te nem bánod,

Hogy megzavarta akkor, régen szép álmod.