Szárnyalás

Szárnyalás

+1

Kitárta a szárnyát,

Hitt még a csodákban,

Mártózott az alkony

Bíbor aranyában.

 

Felrepült az égre,

Knosszosz vára távol,

Égi bárka fénye

Lelket elvarázsol.

 

Megszabadult végre

A földi ármánytól,

Megjött merészsége

Elrepült apjától.

 

Játékos, friss szellő

Magasba emelte,

Hidegen hagyta őt,

Az apja intelme.

 

Nap hevétől ott fent

Szétesett a szárnya,

Lezuhant, odalent,

Tenger árja várta.

 

Dolikhé szigetén

Vetődött a partra.

Ikarosz tetemén

Ott zokogott apja.

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Kedves Sándor! Köszönjük e remek verset. Nagyon jó a ritmusa,
    ismétlem Jánost. És a történet jól földolgozott. Verstanilag nagyon
    nagyon jó alkotás.
    Kellemes, békés vasárnap délutánt kívánok, az olvasóinknak is.
    /Várva ujabb verseidet, üdvözöllek./
    Mária

  2. Texan szerint:
    +1

    Nekem nagyon tetszik a versed (a hangulata különösen) jó a ritmus könnyed hangvételű vers, örülök hogy feltetted, ölel János szeretettel

Vélemény, hozzászólás?