Ősszel sírnak a fák

Ősszel sírnak a fák

+1

Csendesen, némán sírnak a fák.
Siratják a zöld lombkoronát.
Hallod? Most is dúdol a szél.

Tépdeli a fák levelét.

 

A tavasz rügyet bontott.

A nyár virágot adott.

Beért a gyümölcs is már.

Most halkan sírnak a fák.

 

Észrevétlen jött az ősz.

Vele egy-két zord felhő.

Majd követte a hűs hajnal.

Zörgő avar fák alatt.

 

Látod? Ez a fáradt szempár

Néz a messze tűnt nyár után.

Hallod? Halkan sóhajt a szív.

Érzed? Elszáll egy év megint.

Ezek is érdekelhetik:

4 hozzászólás

  1. Drága Kata! Azt hiszem idejében tettem föl e régi versikém. Már tegnap sem
    volt jó idő, de mára olyan hirtelen lehült, hogy hihetetlen. Csak
    húzott a nappaliban a kanapé, nem volt semmihez erőm. Jó lett volna ha az
    a nagy forróság nem ilyen hírtelen megy át kellemetlen hidegbe.
    Köszönöm ittjártad.
    Én is ölellek innen a messzeségből, már lélekben is messze vagyok és ez nem jó.

    Mari

  2. Kata szerint:
    +1

    Ősszel nem csak a fák sírnak, ugye Marikám? Lelkünk is sír. Siratja a szép nyarat, amiből akkor, a nagy meleg miatt már elegünk volt. Az ősz szépséges , mégis lehangoló tud lenni, ha pár napig esik az eső, a köd, és olyan alattomosan kúszik be velük a hideg. Nálunk ma ilyen idő volt, és rágondolni is rossz, hogy ez még csak a kezdet. Hozzá kell szoktatni magunkat.
    Ölellek: Kata

  3. Köszi a dícséretet Melinda, régi szösszenetem. Olyan, amilyen.
    Most, ahogy elmúlt a nyár, én is sírok, nem csak a fák, nyirkos,
    húvös idők következnek itt nálunk.
    Kellemes délutánod legyen.
    M.

  4. Melinda szerint:
    +1

    De gyönyörű vers, kedves Marika néni!
    Tud maga szépet írni nagyon is!

    Melinda

Vélemény, hozzászólás?