Nyári est

Nyári est

Megpihenni tért a csend, este lett.

Megpihent a nagyvilág, a fényes

Nap nyugaton már csak kis vörös foltot hagyott.

Míg eddig a szüntelen lüktetés ura volt.

 

A Hold kicsit tétováz még: maradjon?
Vagy megtörve a nyugalmat, ragyogjon?

A kerek Hold vékony csíkra elfogyott.

Most látom, hogy nem ragyog, csak pislákol.

Pihenni a nyugalom
Ablakomon beosont.

Kitárom a kisszobám ablakát.
Beengedem száz virág illatát.

 

De szép is ez a csendes nyári este!
Elviszi keserű álmom, s helyette

Szépet hoz, édeset, cserébe.

Megnyugtat, , álmot hint szememre.

Szép álmom vigyázza csendesen.

 

Átölel, mint jó anya síró gyermekét.

Símogat, mint ifjú reszkető szerelmét.

Megnyugszom, a szemem lehunyom.

Elszáll majd ez a nyár…jól tudom.

 

Maradj kicsit nyári este, úgy kérlek.

Maradj kicsit nyári este, ne menj el.

Maradj velem száz  virággal pompázva.

Szeretlek én, ha nem égetsz, langyos vagy.

/2OO1./

 

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Kedves Melinda! Talán ez az egyetlen versikém, ahol nem követem
    a szótagszámot, rímeket. Kicsit a nyár szépségére koncentráltam,
    amikor még nem ilyen 4O fokos, égető volt.
    Öleléssel köszönöm az olvasást.
    M.

  2. Melinda szerint:

    De gyönyörű vers!

    Melinda

Vélemény, hozzászólás?