Megy a vonat
Megy a vonat, kattog a sín alatta.
Szomorúan integet az utasa.
Messze viszi ez a vonat, messzire.
Kiviszi a doberdói harctérre.
Kirobbanták a háborút nagy urak.
Egyikük sem utasa e vonatnak.
Visszajön majd ez a vonat, sokára.
De ő nem lesz annak már az utasa.
Könnyes szemmel várnak majd rá, jól tudja.
Felesége és a kedves jó anyja.
Kedves Kata! Itt is köszönöm az olvasást, a megosztott történetet.
Régóta porosodott ez a versem, sajnos a mostani aktualitása mondta, hogy
föltegyem. Elég baj ez, sok magyar el fog ismét esni. Apám testvére se
jött vissza a háborúból. Pici, törékeny nagyanyám haláláig várta.
Mari
Versed most újra aktuális Marikám! Szedik össze a kárpátaljai magyar férfiakat. Én nagyon tartok ettől a mostani háborútól. Félek, rossz vége lesz, nagyon közel van.
Egyik nagyapám anno ott harcolt Doberdónál. Szétlőtték a bal kézfejét, melyet nem engedett amputálni. Majd vérmérgezésben meghal a makacs paraszt, ezzel elintézték. Hál’ Istennek 84 évig élt.
Ölellek: Kata
Ne is mondd kedves Melinda! István fiam nagyon aggódik. A HM-en olvastam
egy kemény, de nagyon igaz verset a háborúról. Az emberek azért tudják, ismerik a
hátterét ennek a háborúnak is. Előkerestem e régi versem, föltettem, akkor is, most is
a kisember vesztette életét, meg mindenét.
M.
Szívszorító ez a háború már Marika néni.
És nem akarják abba hagyni!
Viszik a Karpataljai magyar fiatalokat , Istenem ez borzalmas hallani is!
És a nagy urak a bűnösök mindezért!
Melinda