Közeleg az Ősz

Közeleg az Ősz

+3
Tegnap reggel, még a tizenöt fecskefészkünk összes lakója hangosan csivitelve köszöntötte nálunk a felkelő Napot. Ez természetes volt mióta tavasszal megérkeztek a szülőpárok. Azóta szépen megsokasodtak.
Az első költésűek már régóta kint aludtak, csak a második költés legkisebbjei üldögéltek bent, a fészkeik szélein. Reggelente amikor kinyitottam az ajtót, olyan gyorsan és nyílegyenesen suhantak el a fejem mellett, hogy megértem kapkodni a fejemet. Nagyon ügyesen kikerültek, majd csatlakoztak kint éjszakázó társaikhoz. A viszontlátás örömére ide-oda röpködve, hangosan üdvözölték egymást, és egy rövid megbeszélést tartottak, az udvari épületeket összekötő villanyvezetéken üldögélve. Talán, csak a bábeli hangzavar lehetett hangosabb a fecskéink csivitelésénél. Ettől függetlenül szinte minden reggel végig hallgattam őket, pedig nem értettem miről társalognak. De, olyan jó volt így együtt látni az összes madárkát.
Többször próbáltam megszámolni vajon mennyien lehetnek. Sajnos ez lehetetlen volt, mert váratlanul, egy pillanat alatt valamennyien felröppentek, és már felettem köröztek a levegőben. Mivel sokan voltak, rendre elrepültek távolabbi tájakra, de estére mindig hazatértek. A sok kicsi éhes száj szorgalmasan kapkodta a legyeket. Becsületükre legyen mondva, egész nyáron nyitva lehetett hagyni az ablakot, nem voltak sem szúnyogok, sem legyek. Fecskéink meg szépen növekedtek, erősödtek…
A ma reggeli ajtónyitáskor néma csend fogadott, és fejemet sem kellett kapkodnom a kifele repülő fecskék miatt. Még a villanyt is felkapcsoltam, és megdöbbenve láttam, hogy talán csak egy tucatnyi kisfecske üldögél a fészkeik szélein. A többiek már  tegnap elindultak másik hazájuk felé.
Sajnálom, hogy most nem láthattam indulásukat, mert egész napos elfoglaltság elszólított itthonról, és sötétedés után értem haza. Az itt maradt kicsik, még ügyetlenkedve, de kirepültek legyeket keresni. Talán egy, vagy két hétig még itt lesznek, addigra majd megerősödnek, és ők is útra kelnek.
Amikor még gyerekek voltunk, szüleink mindig azt mondták, a fecskék Kisasszony napján ( szeptember 8.) indulnak el hosszú útjukra, hogy még a tél beállta előtt odaérjenek telelő helyeikre.
A meteorológusok a mostani hétvégére esőt, hideget jeleznek, valószínű ezt a fecskék is megérezték, és még a jó időben elindultak.
Kisasszony napjára már csend lesz, és bizony, már most nagyon hiányoznak.
A fészkek alá  vékony deszka lapokat szegeztünk, melyeket majd szépen letisztogatunk, és tavasszal várjuk vissza fecskéinket.
A hét elején cseresznye fáink elkezdték hullatni rozsdabarna színű leveleiket. Ez pedig már a nyár végét jelzi. Naptár szerint még kicsit odébb van az őszi évszak, de a természet már készülődik. Kicsit lehangolódva, de elővettem a lombseprűt. Mostantól jó barátságban leszek vele, egészen az utolsó falevelek lehullásáig.
2021. augusztus 26.
 
Ma 2021 szeptember 5-én délelőtt, a legkisebb fecskéink is útnak indultak.
20210805_065754.jpg

 

(1 980 KB)

Ezek is érdekelhetik:

5 hozzászólás

  1. SzHGy szerint:

    Kedves Kata megható, lebilincselő szerzeményed köszönöm, hogy olvashattam. Igazi szépséggel írtad a madaraink költözését. Nagyon hiányoznak. nekem is. Minden nap koncert szólt, hogy boldog napot teremtsenek. De biztos nem tudják, hogy mennyire szeretjük csodás hangjukat, és a szépséges formájukat. Különleges kis lények, ők biztos a mi lelkünknek készültek, hogy boldogságot daloljanak Nekünk. Szívből köszönöm, és Gratulálok gyönyörű szerzeményedhez.
    Gyöngyi

  2. Poor Edit szerint:

    Drága Kata! Igazán jó élmény lehet, nagyon aranyosak és hasznosak. Én bérházban lakom, így nincs ilyen élményem. Azonban nagyon jó volt olvasni és köszi , hogy leírtad. Ihletekben gazdag szép hetet kívánok neked. Szeretettel Edit

  3. Texan szerint:
    +1

    Valahogy mindig elszomorodik az ember amikor a fecskék elindulnak telelesi helyükre,mintha lelkunkbol elvittek volna egy darabot,irasod megható, nagyon tetszett, ölellek szeretettel János

  4. Kata szerint:

    Drága Marikám, nem vagy egyedül az írói válsággal. Nyáron szinte semmit nem tudtam írni. Olyan “üres” volt a fejem. A HM-ben még a hozzászólásokat is csak hosszas töprengés után írtam. Csuda tudja miért van így, talán most, hogy nincs az a forróság, újra visszatérnek a gondolatok.
    Most hiányoznak a ma elment fecskéim, nem üldögélnek a villanyvezetéken, az ereszcsatornán. Még fényképezni is tudtam őket, annyira megszoktak bennünket. Próbáltam feltenni egy saját képet róluk, de valamiért megint elbénáztam.
    Legyen szép Neked is az estéd, ölellek: Kata

  5. Drága Kata! De szépen írtál a kisfecskéidről. Sajnos nálunk nincsenek költöző madarak, hiányoznak.
    István fiam mondja többször is, beszégetnek a madarak is /más állatok is/ egymással. Akkor
    bizonyosodik meg róla, mikor az etetőhöz újabb és újabb mókusok, madarak jönnek. Mondja:
    “Ezek megbeszélték, gyertek itt a közelben van eszi, és ők jönnek.” Sajnos megint van két
    kóbor macsek is, akik vadásszák őket. Tegnap a mi cicusunk kiment, hogy elzavarja őket, de
    szegény öreg, lelassult, ő húzta a rövidebbet, lekarmolták az orrát. Köszönöm a szép elbeszélést.
    Nagyon szép versedet a Poet-on olvastam, az őszről. Én most írói válságban vagyok, nem
    írok újakat, nincs ihlet, anélkül meg kár erőltetni. Szép estét kívánok, ölellek: Mari

Vélemény, hozzászólás?