Kértem én…

Kértem én…

Kértem én a Napot,

Mikor rám ragyogott:

Melegítsen nagyon.

Lelkem jéggé fagyott.

 

Kértem én a Napot.

Árnyékot ne hagyjon.

Olvassza föl lelkem,

Ismét érezhessek.

 

Kértem én a Napot,

Küldjön lángot, forrót.

Hamuvá égesse,

Szívemet, lelkemet.

 

A felhevült lelkem

Nem bírta a terhet.

A hamut szórja szét

Majd dühöngő, vad szél.

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Köszönöm ittjártad. Régi szomorkás versikém.
    Sajnos az élet többször is adott szomorúságra
    okot, de kinek nem?

    M.

  2. Melinda szerint:

    Elgondolkodtató vers…..
    Melinda

Vélemény, hozzászólás?