Kandikó legendája

Kandikó legendája

+1
A legmagasabb göcseji dombon,
fából ácsolt vár állott egykoron.
Kandikó vezér volt e várnak az ura,
aki a vidéket félelemben tartotta.
 
Gyors lábú lovával, sok emberével,
rótta az erdőket, s vadat ejtett bőven.
Mikor az esős idők beköszöntének,
vendége maradt egy-egy közösségnek.
 
Vendégmarasztaló volt a nehéz agyag,
kedve szerint bizony, jó sokáig maradt!
Nem vetette meg a finom falatokat,
bőven kortyolta a tüzes borokat.
 
Szép lányok sem maradtak titokban előtte,
kerestette őket, s magáévá tette.
Magját így elhintette domboknak vidékén,
név nélkül nőtt ott sok leány, s legény.
 
Mégis magányos volt a saját várában,
nem melegítette asszony hatalmas ágyában.
Szerte a környéken gyakran portyázott,
több alkalommal Csatárig vágtatott.
 
Takaros volt a vár, akár a gazdája,
gyönyörű erdeit vadak hada járta.
Gonosz gondolatok fordultak fejében,
megszerzem a várat, úrnőjét meg viszem!
 
Csatár vitéznek fiatal az asszonya,
szépségének híre messzire szállt vala.
Szemet vetett rája, hisz nem volt arája,
fondorlatos tervvel így ment el Csatárba.
 
Vadászatra hívta a vár vitéz urát,
aki gyanútlanul nyergelte fel lovát.
Kandikóhoz érve, már rájött a cselre,
menekülésre mégsem volt esélye.
 
Őt a martalócok gyorsan körbe fogták,
Kandikó ormáról a mélybe taszították.
Örült a vezér, lesz asszonya, vára,
de kíváncsisága lett néki a kára.
 
Mélybe tekintett a dombnak szélénél,
utoljára megnézné Csatár holt vitézét.
Ekkor a magas domb jól megrázta magát,
mélységes torkából tüzes füstöt pipált.
 
Megfojtotta csúful a vidéknek rémét,
majd mélybe rántotta a gonosznak testét.
Dicstelen véget ért Kandikó élete,
melynek hírére, örült Göcsejnek népe.
 
Táncoltak, vigadtak, örömtüzek gyúltak,
Kandikó várára ítéletet mondtak.
Földig lerombolták, többé ne is lássák.
martalócokat pedig kardélre hányták.
 
Így történt-e vagy sem, 
azt már senki meg nem mondja,
látogass el Kandikóra, s gondolj a legendára.
 
Versemet a Göcseji Dombérozó szépirodalmi pályázatára írtam, melynek mottója a “Szegek között-Göcsej örök” volt.
Göcsej legmagasabb dombját Kandikó haramia vezérről nevezték el, aki a népvándorlás idején Göcsej vidékének volt rettegett ura. Az Ő legendáját mesélem el versemben.
A zsűri szakmai döntése alapján, vers kategóriában első helyezést értem el.

Ezek is érdekelhetik:

5 hozzászólás

  1. Melinda szerint:

    Kedves Kata,micsoda kitűnő elbeszélés, vagy inkább történt!
    Tetszett!

    Melinda

  2. Látod kedves Kata! A kor, mit is tud tenni. Gratulálni elfelejtettem.
    De megnyugtat, hogy már levélben megtettem.
    Itt ismét gratulálok színvonalas, remek alkotásodhoz.
    Mari

  3. Drága Kata! Kétséget nem hagy, hogy az első helyezésre versed lett méltó.
    Úgy verstanilag, mint történelmi, akár legenda feldolgozása dícséretes.
    Köszönjük Norbival, hogy nálunk is megjelentetted, szükségünk van
    ilyen színvonalas alkotásra.
    Mária, Norbi

Vélemény, hozzászólás?