István fiamhoz

István fiamhoz

+1

Petőfi Sándor írta egykoron

E sorokat, mit Neked átadok:

“Szegény atyánk, ha úgy nem bízik

Az emberekben: jégre nem viszik.”
Látod: Jégre vittek minket is.

Mindent újra kellett kezdeni.

Mint fába, ha villám csap belé

Ága, törzse szakad száz felé,

Úgy tört ránk észrevétlen

A nagy vihar ember-képben.

Haragos és “jó barát…?”
Boldog volt vesztünk láttán.

Békével zárd mégis napod.

Látod, néha a Nap rád ragyog.

Bízz magadban, hizelgőt elkerüld!

Majd olvad a jég, érzed ott belül.

Farkasnak, bár bundája bárányé,

Prédája lehetsz! Én intelek ismét.

 

A sorsot csak arra kérjed:
Álnok embernek szemébe

Csak még egyszer belenézhess.

 

/Idézet: Petőfi S. István öcssémhez c. 

verséből való./

 

 

 

 

Ezek is érdekelhetik: