Fények…

Fények…

+1

Ezek is érdekelhetik:

6 hozzászólás

  1. Texan szerint:
    +2

    Drága Gyöngyike, ünnepélyesen szép emlékezést hoztál olvasásra, nagyon tetszett,meghitt hangulatú szép vers, ölellek szeretettel János

    • SzHGy szerint:

      Drága János, ez igen régi versem sok évvel ezelőtti amit most megtaláltam, de amit akkor gondoltam azt most is így érzem. Megtisztelsz látogatásoddal, kedves véleményeddel.
      Én is ölellek, minden jót számotokra.
      Sok szeretettel:
      Gyöngyi

  2. Kata szerint:
    +2

    Kedves Gyöngyi, csodálatos verset írtál halottaid emlékére. Igen, mind itt vannak velünk, a lelkünkben őrizzük emléküket, és nem csak halottak napján idézzük fel kedves arcukat, egy-egy mozdulatukat. Nekem, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül, mindennap van valami, ami eszembe juttatja őket. Sokat szomorkodom, hogy már nem örülhetnek velem, nem tudom megbeszélni velük éppen aktuális gondjaimat… és még sorolhatnám. Tudom, ez az élet rendje, egyszer majd mi is elmegyünk.
    Szeretettel: Kata

    • SzHGy szerint:

      Kedves Kata megtisztelő kedves figyelmedet szívből köszönöm. Mint a montázsomon is látni nem friss vers, /abban az időben kezdtem el igazán írni/ de ma is így érzem. Mint nagyon sokan, igen mindenki vesztett el valakit, köztük akit nagyon szeretett. Így nagyon sok emlékeink is vannak mindenből jut bőven. Ez nagyon fontos, hiszen az életünket kísérik végig. Amikor hirtelen kimondjuk a nevét, felszakadva a szívből, mint ha pont ő gondolna ránk ilyenkor bemagyarázom magamnak, hogy lehet , s ez olyankor jól esik.
      Nagyon szépen köszönöm a kedves hozzászólásodat is.
      Minden jót kívánok számodra is, legyenek nagyon szép emlékeid mindig.
      Talán van így más is.
      puszi Gyöngyi

  3. +1

    Kedves Gyöngyike! Szépséges Halottak napi vers, kedves Halottaidhoz.
    Szeretettel olvastam.
    Legyen ma is emlékező szép napod.
    Mária

    • SzHGy szerint:
      +1

      Kedves Mariám köszönöm szépen, hogy elhozhattam, mindig aktuális versem amit már régebben írtam. de ma is így érzem.
      Nem tudok átlép a gondolataimon, még mindig ég itthon a szeretteimért mécsest. Olyan jó volna üzenni egymásnak.
      Gondolom sokan vannak így.
      Köszönöm, hogy megoszthattam.
      puszi
      Gyöngyi

Vélemény, hozzászólás?