Életem, életünk
Néha, mikor rossza kedvem,
Emlékezni késztet engem.
Milyen is volt…? visszanézek,
Átgondolom életemet.
Tél derekán, hideg fagyban,
Jégvirágos januárban
Érkeztem meg e világba.
És a hideg elidőzött,
A szívembe beköltözött,
Velem maradt sokáig.
Hideg fagy hogy felolvadjon,
Legyen néhány boldog napom
Mindenemet odaadtam.
Cserébe én mit sem kaptam.
Hosszú útra elindultam.
Nem volt, aki kezem fogja,
Az utamat kitapossa, simára,
Magam jártam az utamat.
Ha elbuktam, hogy felálljak…
Segítőre nem találtam.
Hosszú az út, sima az út mögöttem.
Rövid az út, rögös az út előttem.
A hosszát már nagyon régen nem mérem.
A rögöket kitaposni nincs kedvem.