A bőrönd

A bőrönd

+1

A bőrönd ha kinyílik – mit cipelsz
halandó? Nehéz terhed egy hordárért
kiált; van úgy – ha szegény vagy -, emelsz
vállra málhát, megszokod ráadásként.

Ki ne nyisd büszkén akárki előtt:
Batyuk titkát meg nem fejtheti bárki,
csak egy barát, vagy igaz szeretőd,
olyan mint a szív, neki kell kitárni.

Örülni fog, hisz ezáltal elkezd
még jobban szeretni, mert úgy szeretné
ő is cipelni helyetted, add át.

“Vigyed szerelmem, könnyű a szíved
elbírod, csak ne fájjon – jaj beteggé
tenne, ha azt benne megtalálnád!

Emeld emlékeid féltve ügyelj
reá hisz utazás az élet – cókmók
nélkül mihez kezd ez a porhüvely?
Lerakóhely az állomás, ne hagyd ott!

Becses kincs minden emlék, bár nehéz
hordozni, nem darabár, nem ajándék
Az múlt színpadja hamar ködbe vész,
szereplők nélkül le áll majd a játék.

De ott marad egy batyu, kié volt?
Mi hordoztuk, húsvér emberek – áldott
emberséggel, benne sok virágot.

Hiszen csak a jót tartjuk meg, mi szép volt
ilyenek vagyunk és ez a helyes.
Csakis ezzel lesz földi valónk teljes

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Kedves Miklós! Batyunk titkát néha magunk előtt is félve tárjuk ki.
    Tetszéssel olvasott, tartalmas vers.
    A kép is nagyon szép.
    Köszönjük, hogy olvashattuk remek versed és a napraforgót is.
    /Van Gogh-ét is láttam./
    Kellemes, békés estét az idelátogató olvasóinknak is.
    M.

Vélemény, hozzászólás?