Ősz a hegyen

+1


Mint érett szőlőszem,
úgy gurul a napfény
a hegyoldalon lefele,
hömpölyög, bucskázik
a lédús arany nyaláb,
s a völgy ölébe csobban,
gyűrűt vet, majd megáll.

Mint bíbor csókok selyme,
úgy lengenek a levelek
a vérző lombú fák alatt,
és mikor tenyerébe kapja
őket a lágymeleg szellő,
rőt szoknyaként libben
a szárazon zörgő avar.

Mint gyönge ibolya,
úgy sóhajt az alkonyat
a hegyek fölött, s az ég
lilán ellobban a csúcsok
zord sziklakövei mögött,
és szelíd álomra hajtja fejét
a csöndesen őszülő táj…
épp úgy, ahogy fekszem
én is szíved puha vánkosán.


Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. +1

    Drága Évike! Ismét egy gyöngyszem, szép képekkel,
    csodálatos befejezéssel.
    “és szelid álomra hajtja fejét
    a csöndesen őszülő táj…
    épp úgy, ahogy fekszem
    én is a szíved puha vánkosán.”
    Seretettel gratulálok.
    M.

Vélemény, hozzászólás?