Ma még

+1



Ma még fényt szitál
a hervadó lomb
és issza a nevető rét
a napfény melegét,
gyöngyharmatot dajkál
az esengő szirom.

Ma még színesek
a járdára hullt levelek,
és döngenek a méhek
kaptárba gyűjtött nyárral
a hónuk alatt.

Ma még gerle hangján
búg fel a langyos szél,
verebek süttetik
a tetőkön magukat,
és hetykén csicseregnek
a poros utak.

Ma még puha öl vagyok,
társad, szeretőd,
hitvesed és otthonod.
Szívedben csended
és viharod vagyok.
Most ölelj,
ölelj magadhoz!
Mert ma még,
ma még itt vagyok.

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. +1

    Drága Évike! Csodálatosan szép vers, akár a lelked.
    Minden versed egy gyöngyszem. Köszönöm, hogy
    megosztottad velünk.

    Ölelésem: M.

Vélemény, hozzászólás?