Levelek

+1


A köd sűrű fátyolként remeg
az őszülő táj kontya felett,
és gyöngyös pártát fűz a dér
a fák ritkuló lombja köré,
a gallyakba kapaszkodik még
és csak leng és leng
a sok szép levél.

Üres fészkeket dajkálnak
az ágak közt bús dalokat
hegedülő kósza szelek,
egy kaptár belsejében már
akác ízzel duruzsolgat a nyár,
és csak hullnak és hullnak
az elfáradt levelek.

Tarka avar közé bújik a nesz,
a dérkristály mohán mereng,
csendet hintál egy hervadt virág,
mint búcsúzó lombját az akác,
és csak nézem, nézem a fát.
Csak egy ringatózó levél
vagyok Isten tenyerén.


Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. +1

    Drága Évike! Nagyon SZÉP versednél szeretettel időztem.
    “Csak egy ringatózó levél
    vagyok Isten tenyerén,” Talán valamennyien. Szépséges befejezés.

    Kellemes, békés estét kívánok, az ide látogató Olvasóinknak is.

    Mari

    • Horvath-Toth Eva szerint:

      Drága Marika!
      Hálával szívemben köszönöm a léleksimogató sorokat!
      Köszönöm a megtisztelő figyelmet is!
      Öleléssel: Éva

Vélemény, hozzászólás?