Jolanda új cipőben

+2
  • Aki szegénynek született az örök szegénységhez,
  • az a nyomorúságában, a semminek is örülni tud.
  • Ha jó szót kap, csillog a szeme a köszönetében,
  • kibuggyanókönnyei mögött, lelke, mégis felvidul.
Az ötödik iksz után már megállt a számolás s ha már örök fiatal nem is lehet, legalább ötven-egynéhány maradjon sokáig. Ma, a születésnapján, oly sok minden történt, annyi minden átment az agyán. Hosszan törte fejét, honnan is ez a hülye név, ami rajta ragadt.
– Megvan! A gimiben, Sanyi húga adta rám. Az első szerelmem volt a bátyja, de lenézett voltam az egyszerű, szegényes megjelenésem miatt. Egyszer meg is szégyenített, hogy, legalább szép lennék, ha már nem vagyok módos.
Mindegy, csak a szépre akarok emlékezni, legalább ma és ez ajándék lesz nekem. Tőlem.
Ma gazdagnak szeretném érezni magam, hisz egész életemben a lemondás kísért, a nélkülözés. Azt hittem a válás után jobbra változik a lét. Ő nem a gyerekekért élt, mindent elivott, a két fiú, korán elmenekült a szülői háztól, Amerikában élnek. Imre fiam, nyolc esztendeje nem jelentkezik, habár tudom, jól él. Két éve, hogy Palika itthon volt…tényleg…a születésnapomon. Amint megtudtam, hogy itt lesz, azonnal elmentem kölcsönért, hogy legyen minden, míg itthon marad. Áldom is az eszem, mert két barátjával jött és nem kellett mondanom, hogy nincs, volt minden, mit megkívántak. Hozott ajándékba egy gyorsfőző elektromos fazekat, áldott jólelkű fiú. Sokszor ugyan nem használtam, hisz amíg a kölcsönt vissza nem adtam, mit is főztem volna benne…de ma, abba készítem el a vacsorát!
Amikor magam vagyok, túl nagy is, nem flancolok, olcsó étel, olcsó edényben. A két év alatt csak háromszor kapcsoltam be, de ehhez az is közrejátszik, hogy spórolok. Már régóta kinéztem magamnak egy kis helyes kézitáskát, gondoltam meglepem magam vele, de mindig történik valami és elmarad. Cipőm az van egy vadonatúj pár, igaz négy éve vettem, sose volt a lábamon. Vigyáztam rá, vártam, hogy egy nap majd egy király fehér paripán értem jön s akkor majd felveszem. Még nem ért ide.
Ma felveszem, hogy elegáns legyek, táska úgysem kell hozzá itthon. Azért amíg vásároltam, megálltam, rápillantottam, még kint volt a kirakatban, volt egy olcsóbb is, szemeztem vele, de meggondoltam. Nem szégyenkezhetek valami kis ital nélkül. Csuti bejelentkezett, hogy átjön és a fiúja is vele lesz, bizonyára komoly lett a kapcsolatuk. Szobrász, hozzávaló művész. A három gyerek közül ő tanult a céljáért, itthon maradt közel hozzám, de így is nagyon ritkán van ideje rám. A két fiú megelégedett az érettségivel, de ő lány létére is végigvitte, ügyvéd lett belőle. Beindult szépen, büszke is lehetek rá. –
Aztán lefoglalta a készülődés láza, a főzés, a lánya kedvenc ízeinek megtalálása. A lakás utolsó kis simításai, ahogy egy anya a legjobbnak, legszebbnek akarná varázsolni. A tükör előtt sem sajnálta az időt, hisz egy ügyvédnő anyja, talán egy leendő anyós, akinek most, mindegy hogyan, de szépnek kell lennie. Pár bizonytalan lépés a régi új cipőben, mintha törné a sarkát, de ma az sem számít.
A vacsora ízlett. A lány otthon érezhette magát. Az anya, a háttérből, felmérte a komoly szobrász kapcsolatot, a hideg kövek hőmérsékletét, érezte áradni a művészből. Felállt, mosogatáshoz szedte a tányérokat, lánya is felállt egy tálat vett le az asztalról s vitte a konyhához. Jolanda nem akarta gyermekét megsérteni s véleményét magában tartotta a fiúról. Csuti odahajolt hozzá és halkan súgta anyja fülébe:
– Köszönöm anya, a finom vacsoráért, viszont egy másik cipőt is felvehettél volna, mert ez kiment a divatból régen! –
A megszokott magány ölelte magához ma is Jolandát, az éj küszöbén. Átsuhant agyán minden röpke, töredék perc. Közben lábát feltette a fotel karfájára, simogatta feltört, fájó sarkát. Majd felnevetett:
Önjáró varázscipőm van, nem volt lábon, mégis kiment a divatból!
 
I.P.Steve
15. 05. 2019
Oakden

Ezek is érdekelhetik:

6 hozzászólás

  1. Deak Eva szerint:
    +1

    Kedves István! Bizony jó írja Marika, többen magunkra ismertünk tartalmas, igényesen írt kis novelládban. Eljön az idő az ember életében, mikor számadást csinál és akkor döbben rá sok mindenre, ha lehet engedi az élete próbál javítani, szebbé, jobbá tenni még hátralévő napjait. Köszönöm élményt nyujtó alkotásod, szeretettel olvastam. Éva

    • I.P.Steve szerint:

      Drága Éva! Szeretettel köszönöm kedves véleményedet! Örömmel látlak, hogy Te is itt vagy s még nagyobb öröm, hogy olvasod is írásomat.
      Áldott napot kívánok!
      István

  2. tatabanyaimikiba szerint:
    +1

    ez a szó szegénység számomra is ismerős, manapság is van de taln ez már valami más. munkanélküliállapot, vagy szerencsétlen időszak szóbal sokminden mondhatóm a sors is oszthat szegénységet, s mindenki azt mondja magában jaj csak nekem, ne! Néha arra gondolok hogy a szegénység sokszor nem engedi az ember elromlani, de van ennek ellenkezője is – véleményem szerint nagyon jó olvasmányos amit írtál nagyon tetszett

    • I.P.Steve szerint:

      Köszönöm szépen soraid, a kedves hozzászólást! Igen. Létezik örök-szegénység, sajnos. Viszont egy szegénységben élő ember, hamarabb érzi a boldogságot, mint egy, mindenben dúskáló gazdag.
      Üdvözlettel
      István

  3. `Kedves Steve! Nagyon szépen megírt történeted míg olvastam,
    kicsit magamra is ismertem. Az ötödik x után összegzi először az ember
    élete történéseit. Magam is akkor írtam első születésnapi köszöntőmet, magamhoz.
    És többször vásároltam magamnak
    szép ruhát, amit nem volt hova fölvenni, újan váltak divatjukat
    vesztetté. Köszönöm e tartalmas, remek történetet. Úgy érzem többünket
    is emlékezésre fog késztetni az olvasóid közül.
    Kellemes, szép napot kívánok. Köszönjük, hogy megosztottad velünk
    Jolanda élettörténetét.
    Üdvözlettel: Mária, Norbi

    • I.P.Steve szerint:
      +1

      Köszönöm szépen kedves Mária! Férfi létemre is igyekszem megérteni a hölgyek apró-cseprő problémáját az idő haladtával. Természetesen a fantáziám szüli a sorokat, szinte minden írásomban.
      Köszönöm, hogy itt lehetek én is üdvözöllek benneteket!
      István

Vélemény, hozzászólás?