Ilyenkor

+2


A sokszoros messzeségbe menő -,
erős képzelet – eltereli vágyam;
ma már nehéz eldöntenem merő
kíváncsiságom játékába vágtan,

vagy anélkül   jutottam ide most?
Csak nézek amoda, ahol az égen,
madár alakban, te röpködsz – holott
nem beszélsz, de jössz felém, szenvedélyem.

Velem maradsz mindörökre, velem.
Noha messze szállsz. de viszel magaddal,
Ilyenkor csak egy vén alak vagyok;

aki nem hall nem lát, mindegy nekem –
mi folyik itt, nyüzsög sok sok állatfaj;
ilyenkor a nagy fa is tántorog.


Ezek is érdekelhetik:

4 hozzászólás

  1. Poor Edit szerint:
    +1

    Kedves Miki! Remek vers, gratulálok hozzá! Szeretettel Edit

  2. Kedves Miklós! Gondolatiságában is remeket alkottál ismét.
    “Ilyenkor csak egy vén alak vagyok:

    aki nem hall nem lát, mindegy nekem -” Végül mégis kiérezhetők a látottak, hallottak.

    Gratulálok, köszönve a verset.
    M.

Vélemény, hozzászólás?