Elmúlt szerelem

+2



Ha megkérdezed, boldogan felel,
Ki szerelme karjában otthonra lel,
s vigyázza, óvja két keze.
Élete: tüzekből hívott fénylő lobogás,
minden napi léte: szerető megszokás:
déli harangszó ünnepi üteme.

Otthonomból engem elüldözött,
ki szavakból font kígyó kötéllel
sorsom cipelni az időhöz kötött.
S most itt ülök nappal és este közt,
s mig szívem üti el sürün a perceket,
magányosságom susogó szégyene
agyamra hullva szilánkra törött.

S már megbékéltem magammal,
ahogy az öregek mindíg: az anyaggal
és tudomásul veszik a lét törvényeit;
azért még tudom; hiába-vágy feszít,
bár gyengülő karral míg hontalanul
az utcán csavargok egymagám,
téged keresve, szótlanul.

Hiányzol: emléked imbolygó képe cikkan,
az emlékezés a fájdalom késeit újra élezi.
Várlak s mély titokban búcsú szavaid próbálgatom.
Tíz ujjam bőrödön, szerelmed díszét: csókjaid
fáradtan érzi szám, s visszahív, ahogy vagy.

De nem jössz, s ki tudja merre húznak
vándormadár szárnyon útjaid,
míg engem a szerelem szenvedni tanít
amíg az az évek fásultan egymásra hullnak.

A várakozás idegkötelével kötöttem
szerelmed képeimhez.
Hiába.
Elszakadt a tegnap a mától,
testem leégett templomából,
már elmenekültek az álmok.

Ezek is érdekelhetik:

9 hozzászólás

  1. Poor Edit szerint:
    +1

    Kedves János! Nagyon szépen megírt vers és látom milyen fiatalon! Gratulálok hozzá! Szeretettel Edit

    • Texan szerint:

      Köszönöm hogy olvastad,csak három vagy négy maradt meg azokból az évekből, ölellek szeretettel János

  2. tatabanyaimikiba szerint:
    +1

    bizony az idő sokmindent elronthat, de az emléke örökre bennünk él, gratulálok nagyszerú a versed

    • Texan szerint:

      Köszi szépen Miklós ölellek szeretettel János

    • Texan szerint:

      Azok a diakszerelmek ( abban a korban minden bolhat elefantnak látunk,) kösz hogy olvastad ölellek szeretettel János

  3. Igen, gondolhattam volna rá, hogy korábbi versed,
    de olyan szépen kidolgozott, hogy azt hittem mai.
    Üdv.

    • Texan szerint:
      +1

      Tizenhat voltam ( tehetségnek tartottak akkoriban)de elszabotaltam amit kaptam,ez van, köszi szépen ölellek szeretettel János

  4. Texan szerint:
    +1

    Drága Marika,azt a verset 16 évesen írtam talán három maradt lehet hogy négy az osszesbol amit gyerekként írtam, ez nem az elmúlt 55-57 év élménye , köszönöm szépen hogy olvastad,ha megnézed a Poeton a legelső és a harmadik?versem is a megmaradtak egyike, ölellek szeretettel János

  5. Kedves János! Bár tudom boldog házasságban élsz, azért a
    szomorú szerelmet remekül megverselted.
    Az utolsó három sorának költői szépsége lenyűgöző.
    Mária

Vélemény, hozzászólás?