Élet és halál tánca



Az élet táncra hív, megint.
Én indulnék, de egy kéz int.
Várj! a táncod magad járod.
Ebben nem lesz senki párod.

Kint állok a táncparketten.
Üvölt, sikolt a vad zene.
És az élet ismét diktál:
Zenét adok, Te pedig járd
      a táncod.

Táncolok és meg nem állok.
Nem pihenek, ha fáradok.
Ha mellettem földre esnek
Felállni mért nem segítek…?

Ruhám lucskos, hajam kócos,
Aztán én is földre rogyok.
Fejem fölött a halál röhög:
Nem vártál, most érted jövök.

Míg az élet táncát jártad,
Figyeltelek, rád találtam.
Az élet még felém int.
Párt ígér és táncra hív.

De a halál nagyot kiált:
Nem látod, hogy nincs már tovább?
Az erősebb itt én vagyok.
Megállítok minden táncot.

Dübörög a táncparkett még.
Segítő kéz nem nyul felém.
Az élet, a duhaj, erős
Fejet hajt a halál előtt.

Ezek is érdekelhetik: