Bíboreső

+2


Szeretnélek látni a bíboresőben,
Érezni szeretném szíved minden kőben.
Hajnali pírral a könnyed letörölni,
Hűtlen vadságod emlékét kitörölni.
Mond, hogy legyen úgy, hogy legyen még valahogy,
Hogyan higgyem el, hogy már elmúlt haragod,
Én várlak, mint régen, szívem melegével,
Odaadó testemnek izzó hevével.
És újra, és újra, csak várlak a széllel,
Bíborszín esőnek ragyogó egével.
Kérlek, jöjj vissza hát, magányos az élet,
Úgy ölelj át, hogy ne érjen soha véget.
Hidd el nekem, a mi boldogságunk nagy kincs,
Az első szerelem akkor fáj, ha már nincs.
Egyszer még látni szeretném arcod a fényben,
Gyöngyként tündöklő szemeidet az éjben.
Ott akarlak látni a bíboresőben,
Eggyé válni veled végtelen erőben.
És hull a bíboreső,
És száll a vágy keresőn,
És hív a szív remegőn,
És süt a nap nevetőn.


by: Natali Sanders

Ezek is érdekelhetik:

6 hozzászólás

  1. Melinda szerint:
    +1

    Nagyon szép vers!
    Melinda

  2. +1

    Kedves Natali! Költészet mesterfokon. Ez előtt a
    versed előtt nagy költőink is fejet hajtanának.
    Nem tudom, könyvben jelentettél-e meg. A HM.
    Magazinon gondolom az idén is fog megjelenni
    évkönyv. Ajánlom. Az Antológiájuk már kötészet
    alatt áll, úgy tudom. Az évkönyvet várom magam is.
    Ölellek, köszönöm e szépséges versedet.
    Ölellek: Mária

Vélemény, hozzászólás?